"Utoljára akkor voltam itt, amikor még nem volt otthon számítógép." Mondtam, miután megjártuk Drégely várát. Hát igen, komolyan el is kell gondolkodnom, hogy az mikor volt.
Számomra ez a kirándulás nem egy hétköznapi túra volt, hanem annál sokkal több. Akik ismernek, azok tudják, hogy a szüleim Drégelypalánkról származnak és gyerekkoromban rengeteg időt tölöttem itt. Éppen ezért az átlagnál többet tudok Drégelyvár történelméről, a kapcsolódó irodalomról, és persze magáról a helyről is.
Viszont nagyon régen voltam utoljára a várban. Talán általános iskolás koromban, de az is lehet, hogy óvodás koromban. A lényeg, hogy akkor még nem írtunk 2000-es éveket, így ideje volt újra felkeresni e szép helyet.
Miért is lehet ismerős a Drégelyvár és miért nem tudod hova tenni?
A vár kapitánya Szondi György volt, akiről rengeteg ballada, költemény született. Gondoljunk csak Arany János: Szondi két apródja c. alkotására, hiszen ezt mindenki tanulta irodalom órán.
De nézzük a történelmet: Ali, budai pasa 1552. július 6-án több tízezres seregével megostromolta a várat. Szondi a 146 fős seregével védte a falakat az utolsó lehelletükig, de végül a vár elesett. A romos épületben csak pár katona állomásozott ez után, míg 1593-ban visszafoglalták a várat. Ekkora és ezután is, csak a vár köveit hordták el, így az tovább romosodott.
Drégelyvár a nemzeti örökség része, 2012-től pedig történelmi és nemzeti emlékhely.
Május 19-én felkerekdtünk, felkaptuk Peti barátunkat, és meg sem álltunk a drégelyi nagyiig. Itt leraktuk a kocsit, majd egy feltöltő süti evés után kiegészülve unokatestómmal s kutyájával útnak indultunk.
Az eltévedés veszélye nem fenyegetett minket, és szinte minden egyes fáról tudtunk mesélni és nosztalgizáni. 3 kilóméterrel később pedig elérkeztünk a Sáferkútig. Itt egy parkoló is van, illetve egy vonatmegálló is. Kisgimnazista koromban voltam itt utoljára, de az elmúlt években szépen ráncba szedték a tisztást: lettek padok, bográcsozó hely, wc, emléktábla, információs tábla és eső elleni védett hely is. Magából a kútból továbbra is nagyon finom, tiszta, hegyi víz csordogál. Minden év júliusában itt tartják a Szondi várjátékokat is, a csata emlékére.
A tisztásról körülbelül 50-60 perc, 3 km hosszú emelkedő vár ránk az erőd elérésig. A táv nem vészes, egész úton csupán 2 olyan rész van ami meredek, de ezek se hosszúak. Amikor a vár alá érünk, egy tábla jelzi, hogy innetől két felé mehetünk: a rövidebb, de nagyon emelkedős úton, vagy a hosszabb, de kevésbé mered úton. Itt mi két felé is szakadtunk, lett egy fiú és lány + kutya csoport.
Az akkori vár 2 részre tagolható, így a romokhoz több bejáraton keresztül is be lehet jutni. Láthatóak a régi lépcsők, őr pihenő, kapu, főfalak. Az elmúlt évtizedekben nagyon szépen rendbe hozták a várat és annak környezetét: kigazoltak, rendbe tették a falakat, a veszélyes helyekre kerítést tettek, stb. Emlék táblákat (Drégelyvár ostromának 430. és 450. évfordulója), koszorúkat és látogató könyvet is helyeztek el.
Odafent találkoztunk 2 kisebb túrázó csoporttal, de egy nagyobb biciklis csapattal is.
A kilátás csodálatos, nagyon szépen be lehet látni a Börzsöny északi részét, Szlovákiát, és jó látási viszonyok mellet még az Ipolyt is meg lehet találni.
Nekünk sajnos nem volt túl sok időnk kinézelődni magunkat, mert a közelben tomboló vihar felhőket láttunk, amik felénk közeledtek. Így igyekeztünk a lemászással, és siettünk vissza a nagyihoz. Az eső persze elkapott minket, de a nyári frissítő záporeső igazából feltöltött minket a túránk végére.
Sajnos, vagy szerencsére kevesen tudnak erről a helyről, s annak szépségéről. Ez nem egy szokványos vár, ide nem lehet autóval feljutni, nincsen kávézó. De pont ezek miatt olyan szép, nyugodt és tiszta. Remélem még nagyon sokáig az marad.
"Drégelyvár régen áll.
Szondy György nem hátrál.
Hurrá! Hurrá! Hurrá!"
Útvonal: Drégelypalánk > Sáferkút > Drégelyvár > Sáferkút > Drégelypalánk
Km: 9,91 km
Szint: 300 méter
Mozgási idő: 2 óra 31 perc
Egész idő: 3 óra 25 perc
Strava:
