Szeptember közepén újra a Cserhátba mentünk, hogy befejezzük a tavaly megkezdett 18-as szakaszt. Mivel az előző hosszabb túráink síkságon vezettek, kicsit aggódtam, hogy milyen lesz újra domb- és hegyvidéken haladni, de semmi probléma nem volt, a lábaim üdvözölték az emelkedőket.

Szeptember utolsó hétvégéjén felmentünk a Naszályra, hogy megnézzük azokat a helyeket, amelyek a három héttel azelőtti kéktúránk során kimaradtak. A kellemes őszi napsütésben nagyon jól esett ez a panoráma nézéssel megfűszerezett közepes intenzitású, kisebb körtúra.

Szeptember első péntekén a Cserhát nyugati dombjait vettük célba, amely során a Naszályra is felmásztunk. Ez már az utolsó szakasz, amire azt mondhatjuk, hogy Budapesthez közeli, így megfelezve egy napba még pont belefér.