Idén apák napja alkalmából családi kirándulást terveztünk a híres Prédikálószékhez, amely egy régi bakancslistás helyszín volt mindannyiunk életében. A hosszabb, de kevésbé meredek útvonalon haladtunk, többször is elővéve a távcsövet.
A dömösi parkolóból a piros kereszt jelzést követjük, amely a parkoló Duna felőli oldalán fut. A táblák viszonylag jól jelzik utunkat, bár mi a településen belül egy utcával hamarabb kanyarodtunk fel, mint kellett volna, de ez nem jelentett problémát. A Táncsics Mihály úton haladva átkelünk egy kis vízfolyás felett, majd ezt követően jobbra kell tovább mennünk, már egy meredek, az autók nyomvonalán betonos, de középen köves-füves szakaszon.
Miután az utolsó házat is elhagyjuk, megérkezünk az erdő szélére. Felsétálva a kis lépcsőn, nagyjából 300 méteren át mászunk folyamatosan, a meredeken szakaszon. Így az elején ez kicsit sok lehet, de hamarosan egy erdészeti útra érünk, amely már nem lesz ilyen meredek. Innen nagyjából 2,3 kilométert teszünk meg, mire elérkezünk a Kecskehát-réthez. Mi itt, az árnyékban tartottunk egy kis pihenőt, rengeteg fehérpettyes álcsüngőlepke társaságában, akikkel amúgy teli volt az erdő. A rét északi feléről nézve észrevettük előttünk a kilátó tetejét, amely nagyon szépen elbújik a körülötte lévő fák lombkoronái között. A rét túloldalán, amely kicsit magasabban is van, érdemes megállni és letekinteni a tájra, mert a Visegrádi várra pazar kilátásunk lehet.
