Idén nyáron számunkra nagy fába vágtuk a fejszénket: kempingezni mentünk. Ezen nyaralásunk előtt egyikünk se volt még kempingezni. Sátrazni már voltunk, de általában fesztiválon vagy hasonló eseményen, amikor a sátrazás sokadlagos dolog volt. Terveinket először elmosta a nagy esőzés és a sártenger, így végül nem júniusban, hanem júliusban mentünk el a nagy kalandra Szlovénia szívébe.
Táborunk a Camp Bohinj volt, ami Szlovénia legnagyobb tavánál, a Bohinj-tó délnyugati partjánál található, Ukanc község szélén. A kemping nagyon jól felszerelt, és túristabarát. Fogadnak hátizsákos túrázót, autós kempingezőt, és lakókocsis felfedezőt is, mindezt három különböző zónában. A mosdó és zuhanyzó kultúrtált és tiszta, zárható fülkés mindkettő. Remek ételeket, nagyon finom kávét kínálnak az étteremben, ahol reggelente friss péksütemény is kapható. A tó partján strand is van, de bérelhetünk kajakot, kenut, sup-ot vagy akár biciklit is.
Első kempingezőként mi nagyon elégedettek voltunk a hellyel. Gyönyörű, festői helyen fekszik, ami nem is csoda, hiszen a Triglav Nemzeti Parkban vagyunk, ahol a természet közelsége és ereje az embert seperc alatt ki tudja kapcsolni.
Miután elfoglaltuk a helyünket, kipakoltunk, körbejártuk a kempinget, megnéztük a tópartot, kicsit felfedeztük a környéket. Ukanc nagyon kicsi falucska, ahol csak pár apartman található, egy-két étterem és a helyi busz végállomása. Mondhatni zsákutca, mert innen tovább nem igazán megy tovább út. Erre mintha már régen is rájöttek volna a szlovének, mert Ukanc jelentése nagyjából annyit tesz, hogy a "világ vége". Noha, mi nem is voltunk a világ végén, de a tó végénél igen, melyet körös-körül hegyek zárnak körbe, így valóban olyan, mintha nem lenne tovább.
Sétánknak egy hatalmas fekete felhő és mennydörgés vetett véget, melyet hamar heves és sokáig tartó esőzés követett.
