Kedves olvasó!

Örömmel közlöm veled, hogy a Hátizsákot fel! blog önálló honlapként üzemel tovább.
Itt találod: https://www.hatizsakotfel.hu

Kellemes kirándulást! Hátizsákot fel! :)

2023 november közepén egyesületünk egy közös évzáró kirándulást szervezett a nálunk végzett túravezetők részére. Kriszti és én közösen terveztük meg, amelyben nagy hasznunkra vált az ő helyismerete: remek történeteket osztott meg velünk s csodás helyekre kalauzolt el minket.

November első szombatján napos időnk volt, s a fél nap is rendelkezésünkre állt. Így hát felvettük a hátizsákot, s egy rövidebb, de átmozgató szintkülönbséggel és pazar panorámákkal tarkított erdőlátogatásra kerekedtünk.

A Források útja átvisz Buda legszebb részein. Túránk a Szent Gellért tér melletti Sziklatemplomtól indul, átöleljük a Gellért-hegyet, majd a Tabánon, a Vérmezőn és a Városmajoron átkelve elérkezünk a Diós árok meredek útjához, ahonnan felmászunk a Normafára, hogy onnan leereszkedve megérkezzünk a célul kitűzött budaszentlőrinci kolostorromhoz.

Dömös minden évszakban felkapott hely, főleg a Rám-szakadék és a Prédikálószék miatt. De érdemes a következő településig is elmenni, ott letenni az autót, hiszen innen is rengeteg lehetőség és felfedezni való vár ránk.

Szeptember közepén újra a Cserhátba mentünk, hogy befejezzük a tavaly megkezdett 18-as szakaszt. Mivel az előző hosszabb túráink síkságon vezettek, kicsit aggódtam, hogy milyen lesz újra domb- és hegyvidéken haladni, de semmi probléma nem volt, a lábaim üdvözölték az emelkedőket.

A munkahelyem ablakából kitekintve magaslik a kopár Sas-hegy teteje. Kollégáimmal többször néztük már, hogy milyen szép, de jó lenne egyszer felmenni oda. Több se kellett nekem, megszerveztem egy csapatépítő kirándulást.

Dobogókő amellett, hogy az utóbbi évtizedekben (is) az egyik legnépszerűbb és az egyik legkönnyebben megközelíthető turista célpont, történelmileg is jelentős helyszín. Könnyed, érdekes történelem óra következik.

Évek óta szerepelt a kerékpáros bakancslistámon a Tisza-tó körbetekerése. Idén szeptember elején végre eljutottunk, és az időzítésünk is tökéletes volt!

Augusztus 19.-én folytattuk az előző hétvégén megkezdett második szakaszt. A 38 km kevés megtekintenivalót tartogatott, cserébe sík vidéket ígért. A szúnyog és bogár rajok, illetve a magasra burjánzott növényzet folyamatos gyorsaságra sarkallt bennünket. Ezek eredményeként új egyéni átlagsebesség és új egyéni napi megtett kilométer rekordot is döntöttünk.

Az Országos Kéktúra kettes szakaszát sokan tartják a legszenvedősebb résznek, mert a kisalföldi tájon csupa hosszú, egyenes utakon halad, több aszfaltos résszel, s kevés megtekintenivalóval. Ezek mind igazak, kár lenne tagadni, de korántsem olyan rossz a helyzet.

Július vége felé visszatértünk Kőszegre, hogy befejezzük az első szakaszt, immár sík terepen. A hosszú, egyenes utak menetelésre sarkalltak bennünket, nem volt nehéz új egyéni rekordokat felállítanunk. Ingerszegényebb a környék, de így is sok élménnyel lettünk gazdagabbak. 
Az előző kirándulásról, amely Velemet, Írott-kőt és Kőszeget érintette, itt olvashatsz. 

Akár alap edzettséggel, vagy ha a Velencei-tó körnél többet kíván az ember. Könnyed, nézelődős tempóban, több büfénél megállva is egy nap alatt teljesíthető részleges Balatont kerülő kirándulás.

A Hideglelős-kereszthez feljutni nem nehéz és nem sok idő, cserébe impozáns kilátás vár. Innen a Róka-sziklához való eljutás kicsit izzasztóbb, s a szikla tetején kevésbé látványos panoráma fogad, de ez nem vesz el vonzerejéből.

Június közepére egy háromnapos kéktúrás vándorlást terveztem be. Az egész kirándulás alatt átjárt a tudat, hogy ez a hivatalos első szakasz, amitől érthetetlen módon szinte egész nap megállás nélkül mosolyogtam. A Kőszegi-hegység emelkedői, s a csodálatosan szép és öreg fái csak még jobban növelték a jókedvemet. Estére viszont türelmet és empátiát kellett gyakorolnom, s megtanulnom, hogy hiába a nagy vágy, az élet nem mindig azt hozza, amit kívánunk, olykor menet közben kell újraterveznünk - még akkor is, ha nem akarjuk.