Augusztus 19.-én folytattuk az előző hétvégén megkezdett második szakaszt. A 38 km kevés megtekintenivalót tartogatott, cserébe sík vidéket ígért. A szúnyog és bogár rajok, illetve a magasra burjánzott növényzet folyamatos gyorsaságra sarkallt bennünket. Ezek eredményeként új egyéni átlagsebesség és új egyéni napi megtett kilométer rekordot is döntöttünk.
Szombat reggel Sümeg autóbusz-állomásról induló busszal Hosszúperesztegig utaztunk. A busz ablakából meglepetésünkre bármerre néztünk ködöt láttunk. Az autóbusz-váróterem megállótól egy kilométerre található római katolikus templomig sétáltunk, amelynek kerítésén található a pecsét, a vegyesbolt szomszédságában. Pecsételést követően a padnál ettünk még egy kicsit az előző este elkészített csokis-kakaós csigából, energia feltöltés céljából. A bolt körül nagy volt a sürgés-forgás, sok helyi beszélgetett egymással: nem csoda, szombat reggel 9 óra volt.
Az aszfaltos úton hátrahagytuk a falut, a negyedrangú főútvonalon betértünk a fák közé. Egyre több szúnyog lett, ezért befújtuk magunkat ellenük. Vicces volt nézni, ahogy közeledve felénk "meggondolják magukat", és kikerülnek vagy visszafordulnak. Az útról jobbra térünk le, ahol kivágott fák sorakoztak a széles, döngölt erdei út mindkét szélén. Akkora bogár- és szúnyog invázió volt, hogy gyorsan, szinte idegből haladunk - bár főleg Marci, mert engem az újonnan vett és első bevetésére elvitt sun hoodie felsőm hosszú ujjai és kapucnija nagyon jól védtek.
