Dömös minden évszakban felkapott hely, főleg a Rám-szakadék és a Prédikálószék miatt. De érdemes a következő településig is elmenni, ott letenni az autót, hiszen innen is rengeteg lehetőség és felfedezni való vár ránk.
Október első szép, napsütésben gazdag vasárnapján Pilismarótról indítottuk el túránkat. A piros sávos jelzést követve elsétáltunk több régi, már használaton kívüli magas, kézi pumpás kút mellett, melyeket szép festmények díszítettek: macskák, sas, tukán. Pár perc után a Pilisi Parkerdő épületénél jobbra fordultunk, majd lassacskán elhagytuk az utolsó házat is.
Az aszfaltos úton nagyjából 1,5 km-t sétáltunk amikor elérkeztünk a Millenniumi emlékműhöz. Az 1889-ben emelt mű körül két padot állítottak fel. Kicsivel arrébb találhatóak a Miklós-deák-völgyi tavak. A legalsó 1896-tól 1960-ig víztározóként üzemelt. Ugyanebben az évben épült egy másik is, a partján halászkunyhóval. 1985-re a rendszer már három tóból állt. Az 1999-ben levonuló hatalmas árhullám áttörte az alsó gátat, amely után a tó végül kiszáradt. 2012-13 között felújították, amelynek célja vízfelület létesítése, vízvisszatartás és a vízfolyás biztosítása volt. Így már nagyobb vízhozam esetén a tavakba lehet irányítani a patak vizét, és az esetleges hordalék a kialakított hordaléklerakó területen tud felgyűlni, ezzel is védve a patak faluban futó szakaszát és magát a falut, amíg a víz belefolyik a Dunába. A tó körül több pad és tűzrakásra kijelölt hely is található, nagyon hangulatos.
Ahogy tovább haladtunk egyszer csak egy pele futott át előttünk az úton. Megpihent a levelek között, nem félt tőlünk, hagyta, hogy kis ideig halkan nézzük és lefényképezzük, közben még evett is. Nem akartuk stresszelni, hamar odébb is álltunk. Visszafelé utunkon ugyanott várt ránk.
Áttértünk a piros körrel jelezett ösvényre, amely a piros sávval párhuzamosan halad, csak a patak másik oldalán. A nagyjából másfél kilométer hosszú csapáson sétálva többször is átkelünk egy-egy völgyből csordogáló éren, vagy a keskeny patakon. Megtekinthetjük a Kádár-kutat, majd az Aranka-forrást, melyet 1895. június elsején foglaltak be.
Ezeket követően visszatérünk a piros sávos jelzésre, amely már maga mögött hagyta az aszfaltot. Egy újabb réthez érünk, amelyen, csakúgy mint elődjein, rengeteg őszi kikerics virágzik. Ezen védett növények igencsak szépek, de vigyázzuk és óvjuk is őket, mérgezőek.
A jelzett ösvényen fokozatosan haladunk felfelé. Jobbra a Somos-árkot egy magas szakadék választja el tőlünk. A szekérutat lassan magunk mögött hagyjuk, és elkezdünk felkapaszkodni az Alsó-Ecset-hegy oldalán. Nagyjából 300 métert és 54 méter szintet kell megmásznunk, hogy elérjünk a Hirsch-oromhoz (414 m), ahol a kaptató után az obeliszk egy pad és asztal társaságában vár ránk. Az emlékművön olvasható: "Magyarország ezer éves fennállása alkalmából Nagys. Hirsch István m. kir. közalap főerdőtammácsos úr tiszteletére emeltette a pilis-maróthi m. kir. közalaperdészeti személyzet. 1896." A kitett szirtről kevésbé ismert panoráma tárul elénk: hosszan a Malom-völgy húzódik, majd jobbra Dobogókő határáig is ellátunk. Néhol megcsillan a Duna vize, mely mögött már a szlovák hegyek vonulatait láthatjuk.
Itt megpihentünk, ettünk, s egy újabb pecsétet nyomtunk a Jó kilátások - Visegrádi-hegység füzetünkbe. Visszafelé a lejtőn néhol inkább pókjárásban mentem le, amely vicces, de hasznos megoldás, ha az ember bizonytalan.
Szinte ugyanazon az útvonalon mentünk vissza, csak a forrásokat hagytuk ki. Sokat beszélgetve, nevetgélve találkoztunk még pár túrázóval és piknikezővel. Kiváló átmozgató, fejkiszellőztető kirándulás volt, amelyben egy kis kihívás is helyett kapott.
Útvonal: Pilismarót > Millenniumi emlékmű > Miklós-deák-völgyi tavak > Kádár-kút > Aranka-forrás > Somos-árok > Hirsch-orom > Somos-árok > Miklós-deák-völgyi tavak > Pilismarót
Km: 12,3 km
Szint: + 510 m; - 485 m
Mozgás idő: 3:46
Egész idő: 4:33
