Belekezdtünk az Országos Kéktúrába. Hogy miért? Mert miért ne!
Szeretünk kirándulni, szeretjük hazánk tájait, amelynek sok részén már jártunk, sok részén nem jártunk, hol együtt, hol külön. Sok cikket, véleményt, tapasztalatot elolvastam és megnéztem (ezer hála A kék menet-nek), végül mefogalmazódott bennem, hogy ezt én is meg akarom csinálni, én is teljesíteni szeretném. Ez az én nagy bakancslistám. Hát, így esett, hogy vettem 2 igazolófüzetet, így mindkettőnk nagy, kék bakancslistája lett ez a mozgalom.
Első utunknak a hozzánk legközelebbi szakaszt néztük ki, amely nem más mint a 14-es szakasz a Budai-hegységben. Szerencsénkre egy kellemes, nem túl meleg júniusi hétfőn vágtunk neki túránknak.
Szempont volt, hogy ha végeztünk viszonylag könnyedén és hamar haza tudjunk érni, mert este koncertre mentünk. Ezért a szakaszt "visszafelé" tettük meg. A Rozália téglagyárnál kezdtünk, ahová a 218-as busszal lehet eljutni a Szentlélek térről. A gyár konkrétan Budapest szélén található, szóval a BKV bérlettel/jeggyel még el lehet idáig jutni.
Innen az erdőbe vezettek minket a kék jelzések, de több jelzés is erre viszi a kiránudulni vágyót (sárga jelzések, kerékpáros jelzések). Kanyarodtunk jobbra-balra, mentünk felfelé, majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy mellettünk csodálatos panoráma nyílik arra a részre (is), ahonnan elindultunk:
