Végre elértünk oda, hogy egy friss kirándulás élményéről írhatok. Ehhez azért hozzájárult, hogy a nyáron a hőségre és az allergiámra való tekintettel nem igazán mentünk el túrázni. Ezt tegnap, október 6-án, azonban be is pótoltuk.
Nem tudtunk egy egész napot rászánni a túránkra, ezért olyan szakasz kellett ami a fővároshoz közel van, és nem túl hosszú. Így választottuk végül ki a 13-as szakaszt, de mivel ez 22,4 kilóméter, mi csak a szakasz felét tettük meg, ámbár ezt is kicsit felturbóztuk.
Egyszerűbb a messzebbi célponttól a lakóhelyünkhöz közelebb haladni, ezért egy tartalmas reggeli után elindultunk a Hűvösvölgybe. Innen a 63-as busszal haladtunk Nagykovácsiba (a BKV buszra plusz jegy kell, mert már nem budapesti területen utazunk), ahol az első buszmegállóban le is szálltunk, és elindultunk a város észak-keleti széle felé. Egészen a Fenyveskertig mentünk, ahol egy fehér murvás út halad be a fák közé. Itt, a Zsíros-hegy aljánál található a Pilisi szénbányászat homokszállító kötélpálya 1950-1969 emlékhelye.
Egy rövid egyenes úton haladunk, mely oldalán több féle bányászati vasszerkezet található, s végül eljutunk egy kilátóponthoz. Nagyon szép lenne innen a kilátás, de a fák annyira benőtték, hogy csak az ágak közötti lyukakon lehet látni a messzebb elterülő Pilisszentivánt és hegyeket.
