Több hónapnyi várakozás után végre eljött egy olyan hétvége, amikor nem volt dolgunk, és az időjárás is kellemes volt, így mehettünk kéktúrázni! Én már nagyon-nagyon vártam ezt a szakaszt, nagyjából fél éve be voltam zsongva, hogy menjünk már. Ez a táv sok kalandot tartogatott a számunkra: voltak vad kosok, nagy lejtmenetek, zöldülő erdők, és egy lesérülés is.
Április 24-én, szombaton, a járványhelyzetbeli terasz nyitás napján végre igazi tavaszi időnk volt: végig sütött a nap, csak pár felhő volt az égen és pont békésen fújdogált a szél. Eljött az idő, amikor végre elmehettünk kirándulni a Visegrádi-hegységbe!
Utunkat Dobogókőn kezdtük, ahova Peti barátunk felvitt minket kocsival, hogy ne kelljen tömegközlekednünk a járványhelyzetben. Pont akkor érkeztünk meg, amikor a Volánbusz, így többedmagunkkal kezdtünk bele a túrába. Megnéztük a híresen szép kilátást, majd a jurtákat elhagyva, jobbra letérve haladtunk tovább, be az erdőbe. Az enyhe lejtmenetet egy aszfaltos út vágja ketté, amely után merész lejtő következik.
