Végre itt a jó idő, pünkösdi hosszúhétvége is van, és végre van egy napunk, amikor nincs programunk! Mit csináljunk? Naná, hogy folytassuk a kéket!
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a 13-as szakasz felét megjártuk, így úgy döntöttünk, hogy jöjjön a másik fele is!
Kicsit kényelmesen indultunk neki, mert autóval mentünk Budapesttől Solymárig. Itt, a vasútállomásnál hagytuk a járgányt, és a zöld csíkos jelzésen indultunk el, amelynek vége a kékbe torkollik, a Muflon itatónál.
A zöld jelzés végig jól kijelölt útvonalon halad Solymár városán át. A vasútállomást követően hamar kivezet minket egy mezőre, majd vissza a városba, ahol az egyik fő utca mentén, német iskola mellett, templom mellett, majd egy hosszan meredek utcán át vezet az utunk, míg végül elérünk az erdőbe. Innen folyamatosan haladtunk felfelé a madárcsicsergéstől hangos erdőben. A szokásosnál több időbe telt, mire más túrázókkal is találkoztunk, de mint később kiderült, a Buda Barlangjai teljesítmény túra zajlott épp, amely kicsit értintette a mi utunkat és célunkat is.
A felfelé kaptató zöld mentén egyszercsak egy kisebb leágazás található jobbra, amely a solymári Ördöglyuk barlanghoz vezet, melynek irányát a zöld barlang jelzés mutatja. Itt egy kicsit megpihentünk, néztük a barlang bejáratnánál elénk táruló panorámát. Ez volt a teljesítménytúra egyik pecsételőhelye is, így társaságunk is akadt. Az ott állomásozó kedves úrtól megtudtuk, hogy az előttünk heverő panoráma 3 évvel ezelőtt nem ilyen volt, mert egyre feljebb és feljebb építkeznek az emberek, lassan benőve minden környező hegy oldalát, akár tetejét is. A barlang sajnos zárva volt, az ajtón lévő lyukon keresztül csak a nagy sötétséget láttuk és a nagyon hideget éreztük. Hossza több, mint 5 kilométer, mélysége 78 méter. Nevét onnan kapta, hogy az átlagos barlangokhoz képest is bonyultabb, labirintusszerűbb járat rendszere van.
