Márciusban kezdtük el a 15-ös szakaszt, akkor a feléig jutottunk. Most, május végén jöhetett a másik fele. Rengeteg szép helyen jártunk, sok macskát láttunk, nagyokat mentünk lejtőkön s emelkedőkön.
Utunkat Csobánkán kezdtük, ahol letettük az autónkat - hiába jobb már a koronavírus helyzet, nem szívesen szállunk még tömegközlekedésre. Amit a következő mondatommal meg is cáfolok, merthogy Csobánka központjából két kilométeres séta után elérkeztünk egy buszmegállóba, ahol a Dobogókőre tartó buszt vártuk meg. Amikor az befutott, meglepetten láttuk, hogy a reggeli 9 órás busz már tömve volt, épp, hogy még kényelmesen felfértünk rá. Ez köti össze Pomázt Dobogókővel, emiatt a turisták kedvelt járata is.
Dobogókőn pecsételtünk, a kilátón megcsodáltuk a tájat, amelyben szerencsére már többször tudtunk gyönyörködni, majd elindultunk a kéken lefelé. Jelenleg a régebbi Báró Eötvös Loránd menedékház körbe van kerítve, felújítják, de az újabb építésű zavartalanul nyitva áll. Innen lefelé haladtunk tovább, egy kisebb faépület mellett kell letérnünk, ahol az ösvényünk halad. Ezen a környéken jelenleg a jelzések nem nagyon láthatóak, mivel tart az éves turistaút festés. Ahogy majd a lenti képen is látható, a jelek mintha le lettek volna kaparva, ettől független viszont még látszik, hogy milyen színű jelzés volt alatta. Ez segített is a haladási irányunkban, továbbá a kedvenc HuMap applikációnk is mutatta az utunkat.
