Az első rész után 10 hónappal úgy éreztem, hogy itt az ideje a folytatásnak. Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, mert ebben a részben inkább a sétálás a főszereplő, mintsem a szintek megmászása. Mondhatni, kisebb-nagyobb egészségügyi séták a pandémia idejére. Azért készítettem ebből bejegyzést, mert több ismerősöm is kért tanácsot az utóbbi időben ilyen jellegű kirándulásokra, így legalább egy csokorba összeszedem, hátha másnak is segítséget tud nyújtani.
A már nem sétálós, hanem kicsit túrázós:
Királyrét
Január másodikán az évet egy kellemes királyréti sárdagasztással indítottuk. Elsőként a tanösvényt jártuk körbe, amely a parkolóból, a Hiúz Ház mellől indul. A körutat egy zöld béka, illetve a zöld T jelöl. Hamar át kell kelnünk a Bagoly-bükki patakon, amely felett nem vezet át híd, így érdemes nem a legelején átáztatni a cipőnket. Ezt követően az utunk a sár és a még több sár között vezetett, majd egy fenyves részhez értünk, amit egy szúrós bokros rész váltott fel, majd pár kidőlt fát kellett átmásznunk, amit egy kisebb patakon átkelés követett. Innen, pár méterre egy rétre érünk, amely mellett a Bajdázói-tó terül el. A tó felett található a Petőfi forrás, mellette pedig egy alacsony, titokzatos kapu, amely a régi bánya területére visz.
