Távol álljon tőlünk, hogy megmondjuk, ki mit csináljon a már 2 hónapja tartó kijárási korlátozás alatt, de ahogy a kormányrendelet is mondja: "egyéni szabadidős sporttevékenység, valamint szabadidős célú gyaloglás céljából is el lehet hagyni az otthonokat." Erre pedig szükség is van, hiszen kell a friss levegő, kell a mozgás, kell a kikapcsolódás. Számunkra nagyon fontos volt, hogy olyan helyre menjünk, ami a fővárostól nincs túl messze, kevésbé ismert legyen, így remélhetőleg kevés emberrel tudunk találkozni. A tömegközlekedési eszközöket nem akartuk használni, ezért a Kék folytatása most kiesett.

Március 15-én elindítottuk az idei túra évadunkat, de tekintettel a jelenlegi koronavírus helyzetre, ki tudja, hogy mikor fogjuk tudni folyatni. Mindenestre nagyobbacska körrel nyitottuk az idei szezont, amelyben habár csak egy fél kék szakaszt tettünk meg, de a túránkat alaposan kibővítettük.

Az augusztus huszadikai hosszú hétvége egyik "hűvösebb" napján újra felhúztuk a kiránduló cipőt. Választásunk az Országos Kéktúra 12-es szakaszára esett. Ez volt Budapesthez közel, és ez volt 20 km alatt. Annyit elspoilerezek, hogy eddig ez volt a legunalmasabb szakaszunk.

Idén nyáron számunkra nagy fába vágtuk a fejszénket: kempingezni mentünk. Ezen nyaralásunk előtt egyikünk se volt még kempingezni. Sátrazni már voltunk, de általában fesztiválon vagy hasonló eseményen, amikor a sátrazás sokadlagos dolog volt. Terveinket először elmosta a nagy esőzés és a sártenger, így végül nem júniusban, hanem júliusban mentünk el a nagy kalandra Szlovénia szívébe.

Végre itt a jó idő, pünkösdi hosszúhétvége is van, és végre van egy napunk, amikor nincs programunk! Mit csináljunk? Naná, hogy folytassuk a kéket! 
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a 13-as szakasz felét megjártuk, így úgy döntöttünk, hogy jöjjön a másik fele is!

Ha május elseje, és ha jó az idő, akkor kirándulás!
Idén se volt ez másképp. Egy röpke kis sétafikálást akartunk, olyan terepen, ahol még nem voltunk, de ne legyen nagyon messze se. Így esett a választásunk a budaörsi Kő-hegyre, amely látványa sokaknak ismerős lehet a M1-es és M7-es autópályák mellről.

Ahogy azt ígértük, jövünk a Subaru Road Tripünk élménybeszámolójával. Visszagondolva már elég régen volt az utazásunk, de legalább még ebben az évben.

Október végén elmentünk egy 4 országot érintő autós utazásra. Az alábbi helyeket látogattuk meg: Ljubljana, Bled, Vintgár szurdok, Mangart nyereg, Padova, Velence, Pó delta vidéke, San Marino, Firenze, Bologna, Gmünd, Villach, Wörthi tó. Nézzük is sorban, milyen volt ez a kaland.

Október végén - november elején kihasználtuk a sok munkaszüneti napot és elmentünk egy nagy utazásra. Több országban, több városban, több nemzeti parkban is jártunk, és ezt autóval abszolváltuk. Innen is a neve az utazásunknak: Subaru Road Trip.
Magáról az utazásról úgy gondoltuk, hogy a Mangart megér egy különálló bejegyzést, a többiről pedig majd később fogunk beszámolni.

Végre elértünk oda, hogy egy friss kirándulás élményéről írhatok. Ehhez azért hozzájárult, hogy a nyáron a hőségre és az allergiámra való tekintettel nem igazán mentünk el túrázni. Ezt tegnap, október 6-án, azonban be is pótoltuk.

Nem tudtunk egy egész napot rászánni a túránkra, ezért olyan szakasz kellett ami a fővároshoz közel van, és nem túl hosszú. Így választottuk végül ki a 13-as szakaszt, de mivel ez 22,4 kilóméter, mi csak a szakasz felét tettük meg, ámbár ezt is kicsit felturbóztuk. 

Belekezdtünk az Országos Kéktúrába. Hogy miért? Mert miért ne!
Szeretünk kirándulni, szeretjük hazánk tájait, amelynek sok részén már jártunk, sok részén nem jártunk, hol együtt, hol külön. Sok cikket, véleményt, tapasztalatot elolvastam és megnéztem (ezer hála A kék menet-nek), végül mefogalmazódott bennem, hogy ezt én is meg akarom csinálni, én is teljesíteni szeretném. Ez az én nagy bakancslistám. Hát, így esett, hogy vettem 2 igazolófüzetet, így mindkettőnk nagy, kék bakancslistája lett ez a mozgalom.

A nyár első meleg napján a Csolnok Ring teljesítménytúra 10 kilóméteres távjára neveztünk be.

Nevéből adódóan Csolnok községben került megrendezésre, június második vasárnpján.
Sokat gondolkodtunk, hogy a 10 vagy a 20 km-es szakaszra nevezzünk be, de végül győzött a hőség, és a rövidebbet választottuk.
Ez volt az első olyan túránk, amelyre szemeteszsákokkal érkeztünk. A túrán négyen vettünk részt: Árpi szedte a papír szemeteket, Peti a műanyagot, Marci az alumíniumos üdítős dobozokat, én pedig szóltam, ha látok szemetet, illetve néztem merre kell mennünk.

"Utoljára akkor voltam itt, amikor még nem volt otthon számítógép." Mondtam, miután megjártuk Drégely várát. Hát igen, komolyan el is kell gondolkodnom, hogy az mikor volt.

Számomra ez a kirándulás nem egy hétköznapi túra volt, hanem annál sokkal több. Akik ismernek, azok tudják, hogy a szüleim Drégelypalánkról származnak és gyerekkoromban rengeteg időt tölöttem itt. Éppen ezért az átlagnál többet tudok Drégelyvár történelméről, a kapcsolódó irodalomról, és persze magáról a helyről is.
Viszont nagyon régen voltam utoljára a várban. Talán általános iskolás koromban, de az is lehet, hogy óvodás koromban. A lényeg, hogy akkor még nem írtunk 2000-es éveket, így ideje volt újra felkeresni e szép helyet.

Május 12 azért fontos dátum, mert harmadmagunkkal elmentünk az első teljesítménytúránkra. Ez volt a Börzsöny szíve, amin a 10 km-es távon vettünk részt.

Mi is az a teljesítménytúra?

Erről nagyon sokáig lehetne beszélni. Lényegében: ez egy olyan túra, ahol a megadott útvonalat a megadott időn belül kell teljesíteni. Szóval nem neked kell megtervezni, hogy merre és mikor menj el kirándulni, ez mind adott (lustik, ötlethiányban szenvedők előnyben!). A megadott idő ösztökél(het) arra, hogy ne állj meg 10 percenként, de ami még szerintem ennél is fontosabb: kapsz kitűzőt, ha a megadott időn belül teljesíted a választott távodat. No, meg oklevelet/emléklapot is. De a kitűző még jobb :)

Április 30-án volt az idei év első nagy túrája. Én felfedezni akartam, Marci vezetni, ezért ötvöztük a kettőt: elmentünk a Mátrába. Megnéztük a Visontai erőmű bányját, a Kisnánai várat, a Siroki várat s a mellette lévő Barát és apáca sziklát és az Oltárkövet, majd felmentünk a Kékestetőre, és végül a Galyatetőre is.

Visontai erőmű bányája

Mint mondottam autós-gyalogos kirándulásra indultunk. Ennek első állomása Magyarország második legnagyobb erőművének bányája volt. Visonta Gyöngyös mellett helyezkedik el, ezért nem egy nagy kaland megtalálni. Már csak azért sem, mert a Google műholdjai is üvöltenek, hogy "uramisten, itt van valami":

Helló blog!

Gondoltam egyet, ha már viszonylag sokat kirándulunk, legyen valami online nyoma is.

Sokszor megkérdezik, hogy milyen volt az adott kirándulásunk, de sosincs olyan alkalom, hogy mindent el tudjak mesélni. Vagy elfelejtek valamit, vagy nincs annyi időnk, vagy elkanyaradunk a témától. Sokszor már arra se emlékszem, hogy merre jártunk, ott miket láttunk, mi volt, kivel voltunk... Ez a probléma is megoldódik mostantól: mondhatom azt, hogy olvasd el a blogunkon! :) 

De, hogy ne legyünk annyira elrugaszkodva: Marci és Zsófi közös kirándulásait fogjuk bemutatni, a 2018-as évektől.
Aztán ha úgy alakul, a 2018 előttről is. De elsősorban az idényen lenne a hangsúly.

Személyes lesz, érdekes lesz, képes lesz. Remélem meghozza majd legalább 1 ember kedvét a kiránduláshoz.