Október 30.-án egy rövid, kellemes, erdőben sétálgatós kikapcsolódásra vágytunk, ezért ellátogattunk megnézni a Budai-hegység legnagyobb vízesésést, amely már nagyon régóta szerepelt a bakancslistánkon.

A Katalinpusztai tanösvény, vagy más nevén a Gyadai tanösvény Katalinpuszta szélén található. A pár éve átadott kirándulóközpontot szüleim fedezték fel, még az előtt, hogy bármit lehetett volna találni róla az interneten, nemhogy a "Csodás Magyarország" kampányból az egész ország megismerte volna. Többször is jártak már itt, szeptember végén együtt mentünk el, hogy én is megnézhessem, milyen ez a szüleim által csak hangya ösvényként emlegetett kaland.

Szeptember végén egy hosszú hétvégi családi kiruccanáson vettünk részt a Tokaj-hegyaljai borvidék, és a Zempléni hegyvidék tájain. Egy rövidebb beszámolóval jelentkezünk, amelyben a pihenésünk alatt felfedezett csodás helyeket mutatjuk be.

Szeptember elején elmentünk Semmering-re, ahol a fiúk bicikliztek, én pedig kirándultam. Az osztrák kiruccanás mindannyiunknak nagyon izgalmas volt, mert a srácok már nagyon visszavágyakoztak a bike parkba, én pedig külföldön, ismeretlen helyen, egyedül kirándulhattam. 

Augusztus végén - szeptember elején elutaztunk gyermekkorom kedvenc helyére, az osztrák Bad Kleinkirchheim-re. A karintiai nyaralásunk alatt sok helyen voltunk, így egy rendhagyó bejegyzéssel szeretnénk beszámolni a sok meseszép látnivalóról.

Mint azt az előző posztban említettem, június közepén a Mátrában kirándultunk, és az itt lévő három kék szakaszból kettőt teljesítettünk is. Hát, hölgyeim és uraim, ezennel bemutatjuk a Mátra halál szakaszát, amely teli volt izgalommal, vízhiánnyal, hőségriadóval, izzadsággal, és rengeteg kitartással!

Június közepén a Mátrába utaztunk nászútra (bizony, összeházasodtunk!) és 30. születésnapot ünnepelni. A legjobbkor mentünk, mert országos hőségriadó volt, s ilyenkor kellemesebb az erdőben mászkálni. A Mátrában három kék szakasz van, ezek közül kettőt tudtunk megcsinálni. Íme a beszámolónk a 20-as szakaszról, amelyet mi kettészedtünk.

A 16-os szakaszt félbe kellett hagynunk, de a 30. születésnapomon végigjártuk a maradék távot. Meleg, rövid, tempós, állatokkal tarkított kirándulásunk volt.

Több hónapnyi várakozás után végre eljött egy olyan hétvége, amikor nem volt dolgunk, és az időjárás is kellemes volt, így mehettünk kéktúrázni! Én már nagyon-nagyon vártam ezt a szakaszt, nagyjából fél éve be voltam zsongva, hogy menjünk már. Ez a táv sok kalandot tartogatott a számunkra: voltak vad kosok, nagy lejtmenetek, zöldülő erdők, és egy lesérülés is.

Az első rész után 10 hónappal úgy éreztem, hogy itt az ideje a folytatásnak. Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, mert ebben a részben inkább a sétálás a főszereplő, mintsem a szintek megmászása. Mondhatni, kisebb-nagyobb egészségügyi séták a pandémia idejére. Azért készítettem ebből bejegyzést, mert több ismerősöm is kért tanácsot az utóbbi időben ilyen jellegű kirándulásokra, így legalább egy csokorba összeszedem, hátha másnak is segítséget tud nyújtani.

A november végi, napos időt kihasználva harmadmagukkal elmentünk a Holdvilág-árokhoz, amely már régóta a bakancslistánkon szerepelt. A szép, tiszta szombat sok kirándulónak a kedvét meghozta: a turista utak megteltek, az emberek feltorlódtak, az akadályok előtt sorban állás volt.

Október végén egy kellemes, erdei, valami látvánnyal rendelkező, de nem túl megterhelő egészségügyi kirándulásra vágytunk. Ebből lett a Nagy-Kopasz hegyi körtúránk a Tarnai-pihenővel és a Csergezán Pál-kilátóval. Ősszel és covid idején kitűnő választás!

Szeptember első hétvégéjét Zalakaroson töltöttük, mely során elmentünk a közeli kéket is bejárni. Ez volt az első Balaton-felvidéki kék túránk, amely egyúttal az eddigi leghosszabb szakaszunk is lett. Kezdjük is el a beszámolónkat, de figyelem, hosszú nadrág viselése erősen javasolt!

Tavaly voltunk először a szlovén Bohinj-tónál, amelyről itt található a beszámolónk. Volt szerencsénk idén is elmenni, a múltkorihoz képest egy héttel korábban, de újabb élményekkel gazdagodva. Ismét tartalmas beszámolónk következik.

Márciusban kezdtük el a 15-ös szakaszt, akkor a feléig jutottunk. Most, május végén jöhetett a másik fele. Rengeteg szép helyen jártunk, sok macskát láttunk, nagyokat mentünk lejtőkön s emelkedőkön.